Kései felismerés

Most érzem csak
elsárgult
csontigazát a szónak
s erejét a tettnek
mi lángra gyújt
hordozom kínlódva
félévszázadot késve
a meg nem értés
látszatát

Szívbontó
lélektükörré lett
anyám holt szemében
a vak világ
belenézek
és ő néz vissza rám
alámerít sulytalanul
ördögűző karja felemel
kitisztul e végtelen
szemhatár
hogy újra vele legyek

megértsem azt
amit ő akart régen
és én nem

ahogy hívőt
a hitetlen

Ő már elfeledte tudom
ami volt
én csak most értem meg
mi lesz
ha azt a fényt
ami bennem
lobog
mikor indulnom kell
magammal viszem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.