Termése súlyától meghajol
"Viták helyett sárral vertem nyugodalmam,
így értem el, hogy most élve jól meghaltam."
(Tandori Dezső: Komikulum vité)
Fekete bárány gyapjújából
fejeden mesebeli sapka,
éber sólymaid fent köröznek:
figyelnek távolba, magasba.
Azt akarom, hogy te is lássad
életfámat hajnali fényben;
kihajtott egy tavaszi napon,
fenséges hegyed erdejében.
Minden levele mozdulatlan,
termése súlyától meghajol,
tudja: halni fog, mi most hamvas,
amit a hajnalfény kirajzol.
Megalázott szívekből sarjadt
s termi a halál gyümölcseit,
s erezetük rajzolatával
szétszórja fáradt leveleit.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
