Éjszaka hálójában: körbe-körbe

Kültelki utcák kies grundok
leszegett fejjel bolyongok
nem nem a metsző
hidegtől reszketek: hanem valami belső
ürességtől és rémülettől
a legnagyobb tett
mégis az: megpróbálni igaz embernek maradni
nem szégyelleni a múlt térdre rogyásait
bár a múlt meg is sebezhet
és most: csak
céltalan csatangolok az utcán melyek igazából
nem vezetnek sehová
vasrácsos kerítések mögött
súlytalan manzárdszobás házak és furcsa
hörgésű kertek
árny mozog árnyékban
a csalitosban lesben állva fürkészik a Rettenet
kín - verejték - néma sikoltás
sápatag virrasztok az éjszaka hálójában
s virraszt agyamban a téboly is
mely mozgásba lendíti az adrelaint
még élek
makrancoskodik az iránytű
ki tudja hogy ebben a hold-derengésben
milyen irányba haladok
rossz szagú
kocsmák kétes hírű markotányos nőihez
akik pálinka-leheletű csókjaikkal lerombolták
áhítatos hitemet
homályos gulág-zugok mélyén élő
paszternák-szellemekhez akik már megadták
magukat s fehér zászlókat lengettek düledező
bódéik tetején
...húsz éve botorkálók a damaszkuszi úton
s úgy tűnik a vakító fényförgeteg egyre távolodik
miértek apokaliptikus jajszava
megérintenélek kedves de oly távol vagy
a szél is megbúvik a madárfészkekben
az idő másodpercenként őrli a jelent
nem éppen mítoszgyűjtésnek való ez a csavargás
ez a külső és belső hajléktalanság
csupa rom vagyok
sebzetten nyüszítő sámánhang
zihálva lélegzem
s nem feledem azokat a farkas-dúlt gyászos
vackokat ahol megfordultam
helyeket ahol
tűzben megperzselődtem
azt a mélységet
ahol jelenleg bolyongok és ahol létezésem
mélységétől motiváltan élek





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: Egy hajléktalan bijdosó alázata (Budapest, 2005)
Kiadó: Open Art