Születésnapi dohogás


Negyvennyolc éves múltam épp,
kínnal írt vers ez – hordalék –,
     amit
     avítt

sorokba szedve szór felém
– korrodált életem delén –
     egy kóc-
     bohóc.

Negyvennyolc évem füstbe ment,
lelkem csupasz lett, annyi szent,
     és rest
     a test.

Hamis hunyor az Úr szemén,
rossz bőrben van itt hit, remény:
     túlnő
     a gőg.

Versenyt fut vélem az idő,
megcsalt múltam lyukas cipő
     – kevés
     a rés:

mint kötél – lóg a nyakamon –,
nem tudok rajta s magamon
     lazí-
     tani.

Igazam mit se változott.
Próbára tesz az átkozott
     alom-
     vadon.

Hetero vagyok – s nem menő,  
toleranciát szenvedő
     kajla
     fajta.

Gyilkolnak üres szavakkal,
és már semmi se marasztal.
     Cudar
     ugar

növi be bolond lelkemet,
ha eltemet, ki eltemet.
     Szerény
     erény:

félelem s Isten nem gyötör,
magába gyűr egy vak gödör,
     s lapít
     a hit…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Irodalmi Jelen, 2008/9.
Kötetben: Közjáték vagyunk (Budapest, 2009.)
Kiadó: Hungarovox Kiadó