Showaddywaddy

Friss, tisztaszagú a budi.
Az élet is verihepi.
Showaddywaddy!

Szép volt, igen, soha nem féltem.
Hiába rázkódott a sírástól Apa
azon a tonett széken: ott ültem,
ölében, kilencszáz valahány
négyben, amikor a lepkékkel
felszállt a Mama és eltűnt
az ég kék tenger vízében,
én nem sírtam, nem féltem.


Showaddywaddy!
De csuda jó fej a Szőke Gyuri!
A kék nyakkendő a tuti,
az élet is verihepi!

Szép volt, igen, ahogy futott velem,
Milán, vagy Ági a lucernás réten,
kilencszáz valahány hétben,
amikor a lepkékkel felszállt Apa,
s eltűnt a kék tenger vízében.
Nem féltem. Nem éltem.
Kilencszáz valahány hétben.


Showaddywaddy!
Popovits, Rajnai és Báthory.
Kékpettyes gallér most a tuti,
Na, igen, ez, ez, ez a buli!

Mert mindig kell, mindig kell,
mindig kell valaki a mozi hátsó
szögletében, aki vigyáz rám,
kilencszáz valahány négyben,
vagy hétben, amikor a lepkékkel
felszálltak, repültek, eltűntek
az ég kék vizű mély tengerében.


Showaddywaddy!
Igyekszem ezt tanítani.
Az élet is verihepi.
Friss, tisztaszagú a budi.

Hisz' itt vagy velem, láthatod;
ugyanaz a szeles lány vagyok,aki
régen és én nem félek
kétezer valahány tavaszán,
őszén, vagy télen, amikor
a lepkékkel,
amikor a lepkékkel,
amikor a lepkékkel







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.