Dialektika


Ki nyújtja majd
az utolsó poharat
s feszít keresztre
spongyába csomagolt
áspis-szavakkal?
Ki hitetné el hogy a világ
bűntelen és csak én úszom
mindig szemben az árral?

Ki veri szívembe a hazugság
tetanusz-óvta rozsdás szögét
ki lesz Júdásom elárult társa
harminc ezüstjének csöngése
ilyen ínséges időkben
latrok és cédák között hempergek
kit érdekel az egy megtért bárány
mikor a nyáj is elzüllött?

Feje tetejére állt a világ
Péter trágárságokat rikoltozik
a szennyes kocsmaudvaron
közben lopva Mária Magdaléna
löttyedt mellét markolássza
Lázár elkésett önnön feltámadásáról
megrohadt húsa a bűzölgő kor
minek lássanak a vakok
és nyomoréknak lenni virágzó üzlet
verseny dúl a templomok lépcsőin
uzsora szeretet uralkodik

Egy új Hegel kéne hogy a dolgok
újra csatarendbe álljanak
hogy megvívhassam elfuserált
létem szokványos napi csatáit
a győztesekhez húz szívem
mégis virtuális vesztes maradok
elvesztett ártatlanságom
széttépett rongyai között!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -