Búcsú

Hogy nem fáj a semmit
most újra fogni fel
Mert minden is ebből lesz
és végül így vesz el

Hogy nem fáj a gúny
mi fakad rossz ajkakon
Mert írni csak úgy tud,
ha valami fáj nagyon

Hogy hazudni rózsát,
csillagot, vad vihart
Mert Önnön magad vagy
mindez s mi felkavart

Mit egyik szó kimond
azt másik majd elveti
És mindehhez mosoly
mi arcodat szépíti

És harag, düh, átok
ajkamon nem remeg
Ha tehetném biz tenném
s ott lennék tenveled

Hogy mondjam szemedbe
viseld te e kőt
És sírj te is mindig
ha látsz ily szenvedőt

És érezz, de ne csak illatot
és félj, hogy elveszítheted
Hogy fájjon, szorítson,
és tépje szét szívedet.

1996. május 9.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.