Anamnézis helyett

végstádiumban a beteg tiszta pillanatában motyog valamit:

...lengenek a csapóajtók,
itt nyikorog mind az ágyam körül,
jönnek, matatnak, forgatnak...

Kopaszon, jól átsütve, Uram,
asztalodra főfogásnak kész vagyok.

Süpped az ágyba, ami hátra van:
a maradék negyven kilóm.

Zabálj meg, Uram! Látod, Neked
hizlalnak még most is szorgosan:

számban a tályogot izgatja sótlan leves...
     Bomlás csokra:
a Necrosis virágzik bennem
      asztalodra.

Már nem hiszek...
Minden ami volt, nincs.

Herék löttyedt szatyorjai közt barnállik,
katéterre nyársalt volt-pénisz,

mint kaucsukfát megcsapolnak
és gyűjtik zacskóba,

íme - asztali bor -Uram, Neked,
utolsó, besűrűsödött nedvem. -

A láz
Exsiccalt.

Már nem hiszek a szárnyas kis bizbaszokban,
mégis köröttem itt verdesnek.

...lengenek a csapóajtók,
itt nyikorog mind az ágyam körül,
jönnek, matatnak, forgatnak...








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.