idõs férfi szerelme


(ajánlom egyetlen igaz öreg barátomnak Emmerichnek.)





váratják
vár hát
cifra napnyugta van
sokablakos vára türelemből
mindegyik spaletta nyitva
s az ablaktáblákban
lomhán nyújtózó dombokon
gigászi szélturbinák tükröződnek


várja őt amíg kell
nem firtatja szíve hölgye merre késik
csak jöjjön el
legyen itt ha majd a madarak elültek
legyen itt mire az eget a hold koronázza
te kicsi tündér hajad rét virágaitól súlyos
piros ruhádban táncolj át a hegyek felett
bukfencet vess a nagy Duna hídon
uszályok vigyék messzi földre
hírét elvesztett virágaidnak

erdők tetejét lépje át a te talpad
s hol a vadállatok földre hasalnak
oltsad a szomjad ott szivárgók vizéből
éjjeleimet beragyogó mosolyod
talizmánját hozd el nekem kicsi kincsem

nem tervezünk de hadd adjam mindenem neked
ócskaság csupán egy élet gyűjteménye
s ha itt leszel csak nézlek ne félj hozzám se érj
bőven elég ha álmomban ölellek
szememben látod  a föld sötétje csillog

de ha mégis  más is  Úgy
                             azért  azt  én meg sose tudjam





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.