Szülõföldem: Tiszadada

Már régen láttalak Szülőföldem,
Emlékeimben is veled ébredek.
Előttem lebeg romantikus képed,
Termőföldet tartó kecses lényed.

Reád gondolok, rólad álmodom,
Kósza emlékeimben kutatok.
Álmok, illúziók jönnek létre,
Írt, hoznak vágyódó lelkemre.

Téged látlak mindig magam előtt,
A varázslatos színekbe öltözőt,
Érzem simogató lágy sóhajod,
Nem felejtem mámorító csókod.

Boldogan nézlek, játszol a széllel,
Ő lágyan, finoman simogat Téged.
Érzékelem égető csókod  a Nappal,
Szívem eltelik az illatos nyárral.

Add nekem önzetlen természeted,
Mindent megtartó kemény testedet.
Add nekem fáradhatatlan hű szíved,
Örömöt-bánatot osztogató hű lelked.

Ó, de nem lehet mit is beszélek,
Bocsáss meg feledd a gyengeségem.
Létezz tovább szeszélyes örömmel,
Ha meghalok ne légy rám közönnyel.

Hiszen Te voltál bölcsőm ringatója,
Légy Te elhalt testem hordozója.
Fogadj, elzárj öledbe örökre,
Szégyent ó, ne hozz kihűlt testemre.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.