Elalvás elõtt csend után

A halálról kérdezett a fiam.
Félálomban ért, mégis meglepett
az alig négy év s előtte a csend.
Ahol alszunk ferde a mennyezet,

mert legfelül, padlástérben lakunk.
Hanyatt feküdtünk, elalvás előtt,
s ő, akárha lenne ott egy ablak,
csendben fürkészve ferde háztetőt,

azt tudakolta meghalt-e dédi.
Meg azt is, hogy akkor most hol lehet.
A nem tudom lett volna egyenes,
de talán mert ilyen a mennyezet,

az őszinteségem gellert kapott,
kétségből menny lett, ott él boldogan.
És hogy jön le onnan, megy oda busz,
kitől kapta, ha angyalszárnya van?

Kijózanított teljesen a sok
furcsa kérdés s az igyekezet
hogy kiegyenesítsem utólag,
bár teljesen, tudom jól, nem lehet,

már ilyen volt, mikor beköltöztünk.
Magas, kissé ferdére tervezett.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.