A magány dala

Egyedül vagyok,
Az est rám gördül.
Nyugszik a világ s a csend legbelül,
lélekgyönyörködtető melódiát hegedül,
Bordáimon pedül végig a kottahang,
s szívemben felel rá nyomban a visszhang.
Rézkilincs kezemben, de feljajdul énem,
-Ne tedd! ne zárd be magad,
hagyj kiutat a dallamnak,
Mit ér a legszebb összhangzat,
mit soha senki nem hallhat.
- Áraszd zenéd szerte a világon,
örülj, s ne engedd, hogy fájjon
bármi neked.
Örök gonddal alszik lényed, de ne hidd,
rút a világ, holnap majd lesz,
aki mosolyog rád.
- Emeld fel a fejed, gondolj a jövőre!
menj végig az úton, mindig csak előre!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.