Bírálat
Újgazdagok csődülete lepi el a világot,
Földbe tipor mindenkit, ki egy picit is kiálltott!
Épp oly csóró vér megy benned, mint amott a parasztban,
Csak az a nagy naívságod leblokkol az agyadban!
Épp úgy függtök ti mitőlünk, mint ahogy mi tőletek,
Épp úgy féltek ti mitőlünk, ahogyan mi tőletek!
Ha nem féltek úgy ti tőlünk, ahogyan mi tőletek,
Akkor majd még fogtok félni jobban, mint mi tőletek!
Majd mikor ti elbukjátok és hozzánk jöttök nyafogni,
Akkor majd ti csodálkoztok, hogy nem lesz mit elkapkodni,
Tán majd abban reménykedtek, hogy többek leszünk tőletek,
S nem fosztunk ki titeket, ahogy ti most engemet!
Sírni fogtok nekünk még, hogy legyünk többek nálatok,
Könyörögni fogtok nekünk, hogy meghagyjuk a váratok!
Majd akkor, ha belátjátok, ugyan olyanok vagytok,
Akkor tán mi adjuk nektek, mit ti sosem adtatok!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
