Váci út, nem felel nekem

bazinagy barkácsáruház ma
hol a koszos furnérgyár székelt
a távolsági buszmegálló közel volt
innen botorkált be minden reggel
trombózistól oly sokat nyűgetett lábain
szolgálati helyére a nagykapu mellé
a Felvidékről kipaterolt kisöreg
a velem azonos nevű

az utolsó években már messze a gépsoroktól
portásfülke kis kalitka
falán négy-ötéves önmagam pingálmányai
virág madár napocska karambolos autó focista
hová enyésztek mára mind
furnérgyár nagyapám
bontás után sokáig magányoskodó gyárkémény
emlékszik-e más rajtam túl

kerülget (isten ments) Janus-arcú nosztalgia
(kommunista-szombat Kádár Merkur Gorenje)
mégis torkomban gombóc
giccses vagy és szentimentális mondom
a szomszédban festékgyár és bőrgyár
már semmi sem szuperál jön majd más
szocreál üzemcsarnok üvege törött
szürke unalmas és ronda

és mégis és mégis
giccses és ronda és legyen csakazértis
nagyapám furnérgyár Újpest
ki emlékszik fog-e valaha s mire
mit elmélkedett ki emlékezett
szakadt öreg fehér Szamarában
külvárosi barkácsáruház parkolójában
nincs is már kérdésem Váci út






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Ezredvég, 2004/2