Reszketõ reggel

Dérbe rakott reggel
a télben tavasz szakadt szét
                a részvét
                hálóját hintem
                ébredő szemekkel
       ásító lelkemet intem
                      rohannom kell
             mert lohol a busz
             siklik az idő
Ez a mai világ
    Így oly érzékeny lesz a lélek
     mint a síró őszfényű lámpa
az utamat figyelő beton-nyárfa
lombjában
Rád bólintottam
hazámban testvérem
  Az élet túl érzékeny

Mást ölelő kincsem
      éjszaka megsimogattam
                          a buszban
   szárnyadat, hittem
   még naiv szívembe
   egy jobb jövő ünnepélye
               költözött be
      de ahogy álltam
szavam a szárnyam
              téged nem ölelt át
       Az álmomban törékeny-
en szállunk akár a nyári eső
melynek szivárványt kereső
                            imáját
                            bírálták
                            az égben
                 E pillanat csodát leső
                           A reggel
                      deres szemeivel
                     újra látom álmom
              s rád szavaznak a határon-
                      izzó-lélek-sebeim

               A reggel túl törékeny
Kérlek állítsd meg reszketésem

2005






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.