Az Operabált megnyitom
Mennyi nő!
Hány lejárt idő.
Hány bérelt báj, szerteszét.
Még mielőtt – a hajcihő –
áll a bál: révbe ér.
Lendülne ki. Törne át
– a holtponton – révbe ér: összezár.
Hány férfi!
Mennyi esély, mi
ketyeg; időzített vágy.
Korbács rostál: ki mit kóstál.
Mennyi bérelt báj.
Vágyak fókusza! Megannyi
frusztrált pillantást vonz oda.
Álmaim szőke szponzora.
Hídként – át – a pillantáson.
Lehet barna is, csak – lásson.
(Álmaim szőke szponzora.)
Én is vagyok! Furcsa pár.
Vezényszóra lép.
Báli cipőm sokat ér.
Báli cipőm lestrapál,
vezényszóra lép.
Megtorpan, vissza-
hőkölök:
fizetős a hely.
Hogyan járjak el.
Mostanában nem öltem meg senkit.
Volna okom?
Az Operabált megnyitom
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: ÉS, 2009.04
