Úgy találj rám
Mikor már
Nem adhatsz
És nem kérhetsz
És nem csábít semmilyen érdek
Jelentéstelen kusza halmaz
Panasztalan-konokul hallgatsz
És pontokra hullnak a képek
Tested jeltelen jelmez
És nincs hatalom mely felment
Pőrén lépdelsz a létnek
Semmibe omló peremére
Mártod mélységbe lábad
Kacéran kacsintasz a halálra
Símogatod busa fejét egy szörnynek
Ki sóváran szíved fölé görnyed
És már magadat sem hívod énnek
Szóljon ekkor ez utolsó ének:
Úgy találj rám
Hogy puha görgetegként
Omoljon az ég szememre
Csontját betakaró húsom légy
Éjszakám gödrét Te temesd be
Fuldokló tüdőm eleven lélegzete
Akadozó szívverésem fölhabzó üteme
Dermedő sejtjeim éltető melege
A mindenség áramlata légy
Mi áthatol ezer ördöglakaton
Hallgatásból emelt falakon
Mint csillag ha hull magába
Összeroppanva zuhanj belém
Lassan születő édes halál
Lüktető ponttá legyen e világ
Zajló csöndesülő hullámverés
Úgy találj rám Te drága
S míg múltam okát tűnődőn kérded
Árvaságom jegyajándékként adom néked
Elmondom én
Égő hangtalan torokkal magamban
Összes poklát
A nélküledi létnek
Rákosan ragyogó nyárnak
Téli éjszakáknak
Amik dermedt csillagokban áznak
Minden tétova léptemnek
Hogyha sírgödrök felé tévednk
Magánysivatagot
Hol kövekkel porladva álltam
Pillanatzárványait
A mindennapi halálnak
Úgy találj rám
Hűs tenyereddel
Lázas homlokom
Te jegeld el
Mélytengeri halat
Marianna árok
Fogadjon magába
Halhatatlanságod
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
