Rothadt igék

füstíze számban
már megint vasárnap délután
már megint a „halál dalát” dúdolja vérem
ingatag hitem saját dugába dűlt
idült problémám
hogy sok vagyok magamnak
másoknak meg sajna kevés
koponyámban zakatol a szédült
vágy tartozni valakihez
de én csak valakinek tartoztam még

kontrolláld magad katatónná
táncolj mint keringő dervis
saját központi csődtömeged körül
sötét szobád falán
bukfencet vet a tűz
lobban a gyufa lángja
hanyadik cigarettád üszkösül?

felépíteni ha nem bírom,
hát taposom törmelékké
omlások koreográfiája
feledtetné bár a volt kéjt
a csontomba tömörült gyönyört

nem menekülhetsz
a menekvés elől
sarkadban emlékek hada lohol
a káromkodás se’ üdvözít
elhagyott dacon hízlalt erőd
fújd a sípot
kongass dobot
bohóccá bűvölni
milyen varázslat bírt?







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.