A száj
Egy bajusz remegését nézni
ahogy beszél és ontja az élet szagát
ahogy szájából is a napi étek
és a szükség impotenciája szól ki
az legalább úgy megrémiszt
mint a reggel a gyenge reggel
ami mindig visszatart megfog hátulról
és belém hatol újra és újra
Egy bajusz remegését nézem
és belőle kibeszél az éhesség kongó ketrece
kikiált és csatornámba kering az ájuló kétely
ő a fiának hisz én pedig az apámnak hiszem
e sorsot e rongyot e vacak vérkeringést
egyáltalán azt hogy a szív így ver
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
