Csodák

Életen át csodák
maskarában és
pucéran suhannak

Zuhannak ködös mélybe
elillanak messzeségbe

Hamiskásan mosolyognak
áhitatnak ordítoznak
szegélyeznek nappalokat
behálóznak éjszakákat

Előlem elosonnak
majd kerülőn visszakoznak
újabb csodákkal jönnek
létnagyságban sündörögnek
amikor közel érnek
már semmit nem érnek
tántorogva mutogatnak
vagy éppen vágyón szerények
benne hálnak bús remények

Táncolnak isznak vígan
reggelre hagynak kínban







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.