Párisi levél 2002 januárjánól

Páris hát végre itt vagyok
nekem szikráz ma Grande Gloire
ma Pont Royal-i angyalok
nekem fújják hogy bon soire

száz éve épp - félig jelen
ó Bandikám te akkor itt
és most a Boulevard Michelen
húgod morzsolja könnyiet

ó Bandikám a bús magyart
meghatja könnyed miliő
ríkatja szajha Szajna-part
mert ősi rontás foglya ő

zord lelke fínom szűt takar
s e szív a szépségtől beteg
és teljes oldozást akar
mint Notre Dame-i szörnyeteg

költőórjás és kis rokon
ezért hogy mindig visszatér
az antikvárius-soron
szép Páris megváltást ígér

itt még maradt kis oltalom
míg másutt durva lett a tánc
nem zúg a nagy globálmalom
kihaltan kong a McDonald's

- ó Bandikám én jól tudom
az árus mindezt megveti
az antikvárius-soron
nosztalgiánkat fosztja ki

és nincs is ezzel semmi gond
ha senki más te érted ezt
láttam Párizsban lábnyomod
emlékszik rád a Gare de l'est






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és Irodalom, 2003.02.28
Kötetben: "Állj fel torony árnyékában" - Magyarok Párizsban (, 2003.10.)
Kiadó: Párizsi Magyr Intézet - Új Horizont Kiadó