Asztal

Furcsa bútordarab -
deréktól lefelé a lábrázás ütemére
ébenfekete, olajtól csillogó testű,
papnőid táncolnak extatikusan,
egy krómnikkel keresztre fonódva,
lábaik közül kígyók tekeregnek
a tűz felé, s ahogy elégnek, édes,
ellenállhatatlan parfümillat tölti
be a levegőt, emelkedni kezd,
deréktól felfelé is beissza magát a
pórusaidba, végigsiklik a hasadon,
végigkúszik a gerinced mélyedésében,
gyűrűt formál a nyakadon, orrodba
áramlik, felrobban, lángja pillanat
alatt perzseli fel a szalmát, kócot,
a pernye lassan visszaszállingózik
deréktól lefelé, ébenfeketére festi
hófehér bőrű papnőidet, akik olajjal
kenik be testüket és újra indul a tánc -
az asztal.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.