Kivert kutya karácsonya

Szállnak a pelyhek, virágot nevelget az üveg.
Kopott a bunda, hát kinőtte volna? - mert remeg!
Ballag a hóban, az orra a múltban kutat.
Csontja is fájva, zörögve szántja az utat.

Sosem volt otthona, a sajt színű hold szaga édes.
A karácsony illata, neki a kín szava. Éhes!
Vonyít a lelke, de hangjait lenyelve, tudja!
Ha hallaná ember, a lába örömmel rúgna.

Karácsony fája mellett megállva, mereng…
És felfelé nézve, a hószínű égre, dereng,
Hogy vége a kínnak, mert messziről hívnak, halkan.
Senki sem siratja, fekszik a mihaszna, a fagyban.

”Ostoba” lelke, a bűntelen mennybe, való!
Istennek arca az emberre írva?… EB URA FAKÓ!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.