Egy gondos szó

Egy gondos szóben őriztelek,
s hidd el, én minden nap
megmostam, lágy csókot nyomtam
rája, s mégis oly nehéz volt
kimondani:             ?

A poháron te voltál a
lecsorduló abszintos mézcsepp,
mit élvezettel csókoltam le;
te voltál reggel a pára,
mire a világ ébredett.

Te voltál szívem, a testem,
s a lelkem, talán még
mindennapi szokásaim is
te voltál, benned feküdtem,
s reggelente benned ébredtem fel.



Volt úgy, hogy megerőszakoltalak,
de könnyeidet utána, mint
véredet duzzadt ajkad,
szipogva nyeltem el,
s ölt meg minden nap.

Egy gondos szóban őriztelek,
s ha fájt is néha, hogy
belédrúgtam, s betörtem
orrod, mindig véremmel
írtam fel a falra:             .

Hidd el, én békés, és
érted szerető ember vagyok,
-bár kicsit önző-, mert ha
lekötöztelek, az nem miattad
volt, hanem értem.

Egy gondos szóban...,
minden képben és hangban...,
minden vörös pofonban...,
s minden könnyázott mosolyban...,
s végre egy kimondott szóban: SZERETLEK!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.