parton

Mint kígyó levedlett bőre.
Régi fényképeket tartok a kezemben magamról.
Kavicsokat halászik a hullám a partról.
A nap mint kerek ostya, s alatta mint én gyerekként, reszkető, kék nyelvvel,
ahogy lenyugszik, mintha elsőáldozna a tenger
de hogy istennél is kevésbé hiszek magamban,
azt jelzi csak
bennem a sok imává elhallgatott parancs,
például neked.
Hogy nem tudom, kit milyen szorosan, és meddig fogjak -
még mindig te vagy öleléseimen a csatt.

Neked ajándékboltod van Brugge-ben, a parton. Benne külföldiek.
Most bekopog hozzád
egy nálam turistáskodó érzelem,
és te minden látogatásomat még akkor is, ha csak átutazóban vagyok
megjegyzed, mint lépteimet a homok,
és még akkor is, ha nem szeretlek. Ha nem vagyok jó másra.
Hadd legyek boldogságod üres csigaháza -

és ha majd végleg eltűnök.
Ne keress. Ne remélj vagyont tőlem.
A vizet is csak loptam a tüdőmben.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.