Szürke Ház. Noktürn.

csak ülsz a súlyos ég alatt
   fejed forog ma s mindig
de pláne most hogy éj szakad
hogy még konyak se nem maradt
tokád sajog s a szél be vad
   és nincs retúr se kény itt

belülre mész kapaszkodol
   a holdtüdőd a párja
a hús lebeg dohány beolt
hibás itt sok belső kobold
pitvarba ülsz csak úgy dobogsz
   a történet ha nátha

csúf plágium vagy édesem
   tendenciózus semmi
ki erre-arra verset ken
csak ülsz a petyhüdt szerveden
és második személyeden
   a sarkon szól egy verkli

a zaj van éj és rebbenés
   az utca és te pertu
nem volt retus fennáll ez rég
és bőgni volna kedved épp
de csak böfögsz egy égiszép'
   a szíved is zugáru

csak ülsz a súlyos ég lobog
   de csitt kibírod itten
mi volt mi lesz sípok dobok
egy szürke ház minden napod
pikáns a test az íz a konc
   ha noktürnálsz a mélyben

*

(ledőlt a hold jön héliosz
   sután felülsz hat óra
elindulsz csöpp ruhányi rongy
ez ennyi ennyit rádhagyott
egy égi kór opál korong
   nem áll meg száll a korpa)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Korunk, 2007. feb.