Anyámnak, képzelt anyámról (kamaszversek 2.)



Megtörtént,
mely nem nehéz, ha két szív találkozik.
Megtörtént,
mely hihetetlen, hisz minden megváltozik.
Megtörtént,
s amiben hittél, az most mind elveszett,
mert, ha egy szív egyedül volt,
s oly hirtelen megszeret
egy másikat, ha buta, s csúf is,
oly szép lesz számára,
nem törődik már jövővel,
csak egyre gondol, a mára.
S a fiúra, ki többet ér
mint bármely kincs őneki.
S az anya, ki csak érzi,
de nem érti, törheti a fejét rajta,
hogy mit érez leánya.
Rájöhetne pedig könnyen,
mert pont így volt őnála.
Annakidején egy reggel
két szív találkozott,
s néhány hónap „járás” után
végül úgy határozott,
hogy örökre egyesül a szent kereszt előtt.
S azóta szerelmük gyümölcse pont a korba nőtt,
mit ők is éltek akkor rég,
és élnek most, és mindég,
mert öreg házban sem ritka
a szerelem, mint vendég!
S most megtörtént újra,
két szív újra találkozott.
A lánynak szíve,
anyjának vérnyomása ugrándozott
a szerelmesek szent helyére,
a csillagos égbe.
Megérthetné pedig könnyen,
mi megy benne végbe,
de nem tudja, nem érti,
nem akarja tudni!
Érts meg Anyám! Értsd meg végre!
Nincs mi elől futni!
Megtörtént,
mely nem nehéz, ha két szív találkozik.
Megtörtént,
de ne félts engem,
bár minden megváltozik,
te szültél! A te szerelmed
gyümölcse vagyok!
Ne félj, hogy elhagylak téged,
csak mert nagy vagyok!
Felnőttem,
úgy, mint régen te tetted!
De ne félj!
Leányod örökké őrködik feletted!

1996. 02. 22.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.