Guillaume Depardieu


Elégtél kedvesem. Szép vonásaidból
mi maradt nekünk? Messze vagy, a
világod másnak muzsikál, mégis
minden reggel várom, ide
jössz kísérteni.

Odaát nincsen már tér, sem idő,
sem nyelv, ami eltávolítana.
S a pénz ördögi hajszája kit
érdekel? Ami számít, hogy
ide várlak.

Mielőtt átlépsz. Gyere,
vigasztalj meg minket!
Táncolj a bolondokkal!
Nem félünk torz
Arcodtól.

Sem görcsbe rándult
lelkedtől. Megtarthatod
a haragod, mi is a miénket.
Hogy annyiszor
átlépték,

egyszerűen azt, ami
megemészthetetlen
neked, s nekem.
Beköltözött a
szívünkbe

valami mindennapi
lehetetlen, s onnantól
árulás és csalás
kínálkozott
csupán

Elfogadni, hogy
kötés kerüljön
a gyógyíthatatlan
mérges
fekélyre.

Gyógyító keze
Van? Hallgat?
Sétáltok a hosszú
ösvényen,
míg megáll,

a tüzeskerékként forgó halál?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.