Kõ egy dal (Debil song)

Kő egy dal
(Debil song)

Vegyünk egy követ,
Hajítsuk el. Mondjuk, magyar kő.
Leesik. Mondjuk, cigány kő.
Leesik. Zsidó követ is mondhatunk,
meg kínait. Leesik, leesik, leesik.
A kő már csak ilyen. Nem hiszek neki.
Meg a gravitációban se hiszek
egy idő óta, mert idióta.
Bezzeg az ember!
Akár kő, akár nem kő – hajigál.
Valójában mindig az eget veszi célba,
még aki magába néz, az is.
Voltak szerencsés korok,
Amikor a lények mellé, testvérré
emelték az ásványt, pedig
akkor is hajigált, aki nagyon akart.
Kacsázni például én is szeretek,
Feldob, ha laposan siklanak.
Egyiptomban ezt az egészet nem tudták,
csak rakták, rakták, mert később akartak
hajigálni, addig nőtt a kőraktár,
meg a sivatag sem aprózta el magát,
majdhogynem benőtte az összes gúlát.
Ebből aztán sok mindent írtak, akik
nem tudták, mire szolgál; spekuláltak
zsidó és dzsipszi praktikákkal,
végül hagyták az egészet fenébe.
Most itt vagyok, fölfedezője
a kőbeli nemnek, látok meddőhányót,
hiába vetette Deukalión és Pürrha
maga mögé az egészet, megmaradtak
kőnek a leányok, legények.
Veszek egy követ. Újrakezdem
a történelmet, bevezetem
a gravitációt, és elhiszem.
Kő kövön marad itt: magyar,
cigány, zsidó és made in China mind.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.