Gyengülõ fény
csavarog a lelkem
magamba neveltelek
sárgává őszülő
lombhajam
vonzza a tél
szám kiszáradt
szótlan
(falevél)
csóktalan
szeretsz-e
(jön a tél)
ölelsz-e még
petyhüdt mellem
löttyedt hasam
mint istennőt
kívánsz-e még
ráncos arcom
foltjain a mosolyt
látod-e még
számból kifordul az étel
hányok
letörlöd-e még
gondolataim
mint skizofréné
megértesz-e még
képtelenség
még
még
élni
akarok
öledbe
bújni
pillanatokra
elborulni
hogy a kéj érzetét vigyem oda az ismeretlenbe át
ha megtör a halál
(fehér hóban
vörös szívem
ősztakaró
lélekvándor)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
