Unokatestvérének



Unokatestvérének
(Al cugino, T.S.†23)

Mi sparti la pioggia dalla nuvola,
La paura del conoscere.

Lehet, rossz így, pedig így érzem.
Akinek szánnám – rég nincsen már;
Hát szánom őt, mert mindig magam.

Vele jobb volt, mert se ő, se én;
Folyvást másba ojtottuk magunk,
És arról beszéltünk-hallgattunk.

Ezt úgy határoznám: ifjúság,
Kiről szó van, majdnem testvérem,
S régebben nincs, mint amennyit volt.

Felhőből eső szórt szét
Félelme a megismerésnek.

Túl rövid így az első sorban,
A második tökéletes lett.
Hiába, a sokéves rutin.

Leopardi és Kosztolányi
S Pier Paolo Pasolini
Kötetét mutogattad nekem,

Én meg akkor haltam bele épp
József Attilába. Szégyenbe,
Hogy túlélhetem azt, ki úgy élt.

Kamaszkornak hívták; gyűlöltük,
Hogy így merik, s majd mi is nem soká’.
Mert lecsengnek örök zengzetek.

Felhőből eső szórt szét
Félelme a megismerésnek.

Hol vagy, végtelenített szalag
Valami régi TESLA magnón,
Folytonos vádbeszéd, sercegés?

Miként nagy vallásalapítók,
Te sem merted a gyümölcslétet
Magad-éltedben édesítni?

Beszartál a félelemtől tán,
Vagy a daganat lökött odább,
S az utazás koponyád körül,

A morbid humor bölcsessége,
Ahol a fájdalom a véggel
Oldható. Szólsz majd, mire jutsz –,

De te azóta se jeleztél,
Én meg úgy tettem, mint aki él,
Pedig a várás tart itt, hidd el.

Félelme a megismerésnek
Felhőből eső szórt szét.

Nem volt jó a második sor sem,
Felcseréltem, legyen indokká,
Te talán – mosoly – másként tennéd,

Mert tudtál olaszul, magyarul;
És okoskodtál, finomkodtál,
Mikor a megéltekkel jöttem,

Hiszen több annál a lehetne,
A bármikor, bárhol, a minden,
Mert tele vagy elméletekkel.

Miért hiszed a csöndet többnek,
Mert hallgat, emlék vagy provokál,
Mondd meg, ne kertelj, – kérlek – beszélj!

Ne gyere felhőkkel, esővel
Ha idebenn szét is szed vihar;
Napot, feljövő csillagot szólj!

Szétmázolom a megismerést,
Ha nem vagy benne s nem általad
Kapom ezt az örökös esőt.

Mi sparti la pioggia dalla nuvola,
La paura del conoscere.
Felhőből eső szórt szét
Félelme a megismerésnek.

Itt állok, mert mit is tehetnék.
Megismerés olvasztja szívem,
Fejemen eső az ég: legyél.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: