Úton
itt már nincs helye a fellebbezésnek.
a büntetés kiszabott
belőled.
mert elindultam.
hogy kerekeimre tekerjem,
és hazavigyem neked az összes
utat-
te mégis azt mondtad,
elhagytalak
és először azt hittem, szabad lettem,
pedig csak elvetélt a börtön.
nekem már nincs többé kit legyőznöm
mert az emberek nem járnak veszélyes utakon
az ereikben alig van forgalom
és nem tudják, hogy mit jelent
a hullazsákot a fejek felett
egy hajtűkanyarral varrni meg
ez az ítélet:
végre-
hajtani
de egy szakadt stoppos az utamba áll
pedig azt gondoltam már mindenen túl vagyok
de ahogy ott áll, feltartott ujjal, mint egy császár,
azt hiszem,
kegyelmet
kapok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
