az anyagon túl
körberajzolod magad
majd lassan összeállsz a vonal mentén
ám radírt kíván a kívül maradt
hát letisztázod
de perspektívádra még ráragad
néhány szenny-gondolat
s így anyag nélkül félelemmé dagad
mert nem-létező a tudat
kapkodva még egyszer körberajzolod magad
de szurkál a gondolat
amin nem fog az anyag
ruhádba körmöddel kapaszkodsz
hogy tetten érd létezésed alatt
megléted atomizált darabjait
de mit markolsz azok csak szavak
hát hunyd le a szemed
a világ vajon ott marad
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
