Kosztolányi húga Ω

pici a ház nem is gondoltam hogy ilyen pici erre a méretre épít
ve áll a hegyoldalban gondolom egy jókora sziklára alapozva mert
a helyi mester liebhauser tudta hogy itt idõnként a föld is mo
zog omlásveszély minden idõben de lehet hogy nagy csak én érzem
olyan picinek a hihetetlenül nagy terek után itt nem lehetne base
ballt játszani a nappaliban legfeljebb gombfocit ha meglenne a
régi nagy ebédlõasztal ahol néha vagy nyolcan is szorongtunk szó
val a szobám az ággyal most hirtelen pici aludni + üldögélni le
het benne s ha igaz majd beszorítom a computerdesket és akkor
megkísérlem hogy a tónak háttal ott írjak valami mást mint
azt hogy ez a ház tényleg pici két emberre tervezte török jános
úr nyug. tanfelügyelõ és emma néni gondolom jóváhagyta a terveket
melyek kivitelezése mondhatnám kifogástalan santa barbarában a
livingroom persze japánra nyílt közben némi szigetek hawaii eset
leg úgy a légvonalban és arnold 36 lábas soundproof penthouse
üvegtéglás nappalija meg a parkra ami mögött lehetett érezni az
atlanti óceánt ez a tó itt a plattensee egy kistányér tenger az
zal kompenzálja határait hogy szinte félóránként változik vala
mi más ami meg akar szabadulni partjai közül de nem megy és éppen
ez a játék amibe én teljes szívvel részt veszek mert ami felettem
van a tó fölött és benne is az maga a (kimondom) a világegyetem
több mint ez az orbs maga a mundus kár elõvenni a szótárakat
én mundus minor benne ebben a mundus maiorban és ezt már nem za
varja semmi buszzörej ach na ja az éjjel kettõkor a lökhajtásos
mamutrepülõgépek zaja valahol a somogyi part fölött a teremtés
úgy ahogy in mensura, in numero et in pondere disposuisti, all
és én része vagyok úgy ahogy fekszem hátamon pontosan kelet fele
ahogy eredetileg templomok





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Kosztolányi húga (Pécs, 1998)
Kiadó: Jelenkor