voltak...
voltak ők valaha
és vannak is még valahol
de már egy kicsivel messzebb
itt a közelemben
és telis tele van a fal emlékekkel
egy régi falvédő egyre dallamosodik a fejemben
ritka búza
ritka árpa
ritka rozs
ritka kislány
aki takaros
és a köd reggel
meg az új otthon otthontalansága
idegenül lenéztek ránk
valaki leverte otthon a fészkünket
azok meg összefogdosták
és azt kellett mondani hogy:
tagadom
tagadom
én nem beszélni...
ritka volt a táj is
olyan ritka lehetett mint egy céltalan
napfelkelte
mikor még bánja tettét a nap
de az íj már feszült
és félreismerhetetlen volt a szemekben
a kocsonyás utálat
és a hivatalos okirat
engem ezért most
megkövezni fognak
a fehér lepel
rá
volt
borítva
a
bútorra
és
egy
ember volt
ott
összerökönyödve
egykor messze
most itt a közelbe
de talán
el sem hinnétek...
itt őrzöm a szívemben a
hangját
komor és bölcs
mint a kripták
vízében megmártózni
keresztség
levetkezni
mindentől
ember volt
jött
köd volt
befejezetlenség
és meg nem értés
mint néha még ma is
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
