A szellemirtó


szemed vérben zöldül,
vakká fülelt a pletyka,
sunyi vendettát,
tarlóra irtott erdő életed,
visszasúgta,
erdőnyi gyalulatlan léced,
kerítéssé, szálkás ketreccé,
gerendázott szemed keresztnek

karónak, ne bóklászd a sorokat,
vers soha nem lesz,
szárítsd nyelved, mosás után

megülted sorsát, igazzá,
lekaszáltad a szomszéd tehenét,
szótartott a hagyomány,
a virágos rétjét,
nincs mit szedni, mit írni,
de hirdettél, osztottál

forgasd át késed,
a kamrákban törd ütemét,
dörömböljön, utoljára,
sámán verje át,
és ördögét az istene

ki tehette, ha nem a miért,
mire a sorvégre érsz,
friss fű, virág szaga kaszál,
száradjon, ne írj kazlat,
tűt ne keress

mit tegyél, vakok is látják,
súg valaki, belül az átok,
süket ver némát, mert kiabál

szennyé mosott piszkod
nem akar száradni,
ráolvasnak, majd felakasztják,
süsse, fújja, ázza múzsája,
lesz mit írni emlékszobádba



(2008.)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.