Ofélia siratja Hamletet

Bordélyba küldtél. Ott vagyok.
A klastrom nem szentség nekem.
Szentebb a test, s hogy a tied voltam
egy Szent Valentin-reggelen.

Ne kérdezzük, ki kit hagyott el,
ki a mártír és ki áruló.
Az örömház jobb sír lehet,
mint a téboly s a gyors folyó.

Mi állt közénk? sosem kutattad,
te öleltél, míg volt erőd,
egy reggel elrohantál tőlem,
hogy helyretoljad az időt.

Harcoltál? Öltél? bosszút álltál?
A holtak egyformán kihűltek -
a szentségben s a kurvaságban
a testek éppúgy egyesülnek.

Egymástól nincs mit számon kérnünk,
gyilkolok én is, hogyha kell.
Tudom, hogy jobban te szerettél,
a súlyát én nem bírtam el.

Hát bocsáss meg, de nem siratlak.
Bennem élsz, s hullt könny épp elég.
Jó éjt királyfi. Ha megérded,
jaj, mi jöhetett volna még?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Irgalmasvérnõ (Pécs, 2006)
Kiadó: Alexandra