múlt-jövõ közt

(gyermeked elhagy)

kivehetem a söprűt? nagyon kell pisilnem.
ki-be sínen húzogatható ajtó
féltem ettől a vízszintes mozdulattól
és csak takartam testem, nem, mondta szótlan
a söprű mégis csak kellett, a mosogató tál is mindig akkor.

nagyanyám haját mosta fürdette
a fiatal zsenge test csillogott siklott alatta
csak folyt a rengeteg hab hosszú hajáról domboruló melleiről
nyitott ajtó
hatalmas kád víz
mindig akkor jöttek túlról
mikor itthon már csak én.
emlékszem néztem, én sose mertem ennyi vízzel
színültig hab mindenütt
folyt és folyt
és én dúltam a haragtól és csak hallgattam
fájt a sok hab
apám sosem szólt semmiért.

az elmaradt kompótokért sem, a vendégfiú rúd elfogyasztott szalámiért sem, amikor én csak
két vékony szeletet mertem.

ma én is szeretem a sok vizet, és olykor megnyitom az ajtót
nem tudok arra gondolni közben hogy valahol semmi se jut
csak azt hogy senki
a finom ételt sem nézem mindig mennyiért
és nem szeretem a szemetet válogatni
talppal nyomkodni a műanyagüvegeket hogy kevesebb helyen férjen
hogy másnak több
mindig figyelni csak figyelni hogy jobb

más az aki ma mindezekért rám szól.

testem merev
lepedőt terít rá anyám
mindigis erre vágyott
hogy mossa
egész életében testeket ápolni

de sosem tehette míg élte test vágyát

míg élt e test
minden szemérmével védekezett.


(2007.11.18)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.