Tükörkép

1. Ülök a fotelben.                                            4. Itt ülök a metrón.
Elöttem a csöndben alvó tévé.                         Egy szűk helyen görnyedek.
Én nézem a szürke képernyőt,                         Körülöttem sok-sok ember,
S tükörképet látok.                                           Mind csöndes: viaszbábuk.
Látom mögöttem a teret,                                 Velem szemben, ott az üveg,
A békés megállókat,                                        Az az álnok szívtipró,
Látom, ahogy lepereg az élet,                          Ki tükörképet mutat nekem.
Látom, mint egy régi filmet a tévében.            Látom a csöndes pillanatot,
                                                                         Ahogy mindneki mereng,
2. Vihar van.                                                     Egy percig mindenki csak magára,  
A szél bolondját járatja mindenkivel,              Magára, s nem másra gondol.
S én becsukom a poros ablakot,
Min tükörképet látok.                                       5. Ez lenne az élet?
Látom mögöttem a hajló fákat,                        Egy tükörkép csupán?
A szenvedő felhőt,                                           Egy tükörkép, melyet homályosan
Látom ki pusztít, s ki a pusztított,                    látok, mégis mindent megmutat?
Mintahogy életben kik vernek,                        Ez lennék én? Egy fényjáték csak?
S kik az áldozatok.                                           Ez lenne a földi lét?
                                                                         Egy tükörkép csupán?
3. Vigasságon járok.
Mindenki boldogan kacag,                               6. Tisztán akarom látni.
És én örömmel elnézem,                                   Odaállok a tükör elé, s
Fölkapom poharam, s tükörképet látok.           Megbabonáz a látvány.
Látom a víg nevetéseket,                                  Mindent látok: a békét, a vihart,
A mámoros perceket,                                        Farsangot, s csöndet!
Látom, azt is, hogy vígadnak,                           Látom az embereket,
Látom: mint egy farsang.                                  Kik ide-oda cikáznak!
                                                                           Csak egy baj van:
                                                                           Magamat nem találom sehol.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.