Rím-e az ember?

(Stiller Kriszta rímeire)

Az idő lassan, mint a NYÚLTAKONY,
végigfoly rajtunk, összeTEMPERÁZ.
És eltünődünk messzi MÚLTAKON:
le kéne mosni. Fürdvágy. CSEMPELÁZ.
És inger villan át a NYÚLTAGYON,
hogy régi énünk már csak HOLT TEHER,
hogy megégett, vagy vízbe FÚLT VAJON?
Hogy köröttünk mint csonka HOLD TELEL.
Nyúltagymélyi reflex. Áztat. MEGALÁZ.
de hősünk mégis újra ELMERENG,
s agyába persze visszaMEGY A LÁZ.
Nyugodt az arc, de benn az ELME RENG.
A nyúltagyadban mind ott SERTEPERTÉL,
amit magadból eddig ELSEPERTÉL.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Irodalmi Jelen, 2007 szept