Elvegyítõ egyensúly

amikor megismertelek,
volt egy csengőhangod,
ami akkor szólt,
ha a fiúd hívott.

attól a fiútól elszerettelek,
de jóban maradtál vele,
néha felhívott téged,
és ugyanaz a csengőhang szólt,
mint amikor még a fiúd volt.

ezt olykor szóvá tettem,
de nem állítottad át,
viszont nekem is beállítottad
ugyanazt a csengőhangot,
mert a fiúd voltam.

furcsa volt,
hogy azt a csengőhangot,
amit azért állítottál be,
mert a fiúd voltam,
csak olyankor hallottam,
amikor az előző fiúd hívott.

aztán azt mondtad,
gondolkodnod kell
ezen az egészen,
végül szakítottál velem,
és megint összejöttél
azzal a fiúval,
akitől elszerettelek.

azóta is jóban maradtunk,
és egyszer, mikor egy este
együtt ballagtunk haza,
szóba hoztam ezt az egész
csengőhang-dolgot,
és akkor átállítottad
a fiúd csengőhangját
arról a régiről.

a csengőhang tehát,
ami kezdetben azt jelentette,
hogy a fiúd hív,
aztán azt,
hogy vagy én, a
fiúd hívlak,
vagy hogy a volt
fiúd hív,

és én éppen emiatt
a jelentésbeli bizonytalanság miatt
azt akartam,
hogy kizárólag azt jelentse:
én, a fiúd hívlak,

szóval ez a csengőhang
csak azóta lett
egyedül az enyém,
csak azóta jelenti
minden kétséget kizáróan azt,
hogy én hívlak,
amióta nem vagyok a fiúd,

és teljesen mindegy az egész.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.