Az Ördögnek...Neked
Mozdulatlan arcod
merevnek tűnhet talán,
de nehéz volt a harcod
s elterültél a bűn oldalán
Hajszoltad a vágyakat
s nem figyeltél oda
hogy romboltál álmokat
s nem építettél soha
Kajánul csak nézted
hogy lángol a feszület
áldozataid becézted
pisztolyhoz nyomtad fejüket
Vérük színétől lett
az ég bíborvörös
Más halt meg helyetted
csak a bűn volt közös
Sikolyaok hangja a füledben
visszhangot ver
ahogy rohan a rémületben
előled a sok ember
s te csak álltál és nevettél
rajtuk kegyetlenül
Látsd be...vesztettél
szívedre bánat ül
a sok ártatlan,ki remélte
a békés Halál szavát
most azt adta cserébe
hogy örökké érted kiált
Te náci!Szadista!Seggfej!
ordítanám neked
de mire mennék ezzel?
kőből van szíved
Undorító patkány vagy!
Kórokat hordozol
Csókolj kezet a Halálnak...
neki tartozol.
De hiába várod remegve
hogy jön a könyörület
soha nem lesznek feledve
őrzöd emléküket
Talán mozdulatlan arcod
másnak szép lehet
de én ismerem e pajzsot
és őrült szemed
Szép vagy,de csak
hideg bronzszobor.
Ki mást mond,becsap
te vagy a Pokol.
2007.III.02
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
