a fájdalom végére


M. I-nek

Szétcsúszik egy pakli kártya
Ilyenkor a fájdalom végére
Kell járni a szúrások tűk hegyén
Látni akarom a vezetőket ezért
Megyek az utcákon már nem
Sétálok dühösen sietek
Nyomorult kukákban darabjaim
Papírcetliket tartanak felém ne
Sze én csak utat akarok szét
Maguknál tartanak kezükben
Kezükkel felém mutatnak
Nincsen lábuk derekuk is a földben
Vedd el vedd csak vedd csak el
Az egyiknek egy kiskutyája liheg
A másiknak meg szép nagy furunkulusa
Kezembe nyomja a kis lapokon
Kusza kis piros lapok nagybetűkben
Számok megfejthetetlen összevisszaságban
Rendben mindegyiket elveszem
Csak hagyjatok már békén békében
Fel szobámba abba az átjáróházba lépek
Magamban rakosgatom a verseket
Az ágyamon ahogy az a parókás
A szálakat ragasztja festi és illeszti össze






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.