Két anyám

Öt sem voltam, mikor az anyám itt hagyott
Nem magától ment, az Úr magához kérte
Siettették útját kórházi orvosok
Ám de egyiket sem büntették meg érte

- Baba lesz, anyuka, itt nincs baj - ezt mondták
És a kongresszuson tapsoltak tenyerek
Állva ünnepelték akkor Ratkó Annát
Közben daganatban meghaltak emberek

Anyám elvesztettem, apám meg a párját
Így hát együtt lettünk árvák mind a ketten
Dolgoznia kellett, hogy meg tudjunk élni
Ezért egy időre nagymamámhoz mentem

Drága nagyi este mesélt és megcsókolt
Szerető kezével terített rám paplant
Sosem felejtem el, hozzám milyen jó volt
Próbálta pótolni a pótolhatatlant

Talán két év múlva, egyik vasárnapon
Nem egyedül jött el látogatni apám
Azt mondta, nagymamát most már itt hagyhatom
Otthon új asszonya lesz majd az anyukám

Mennyire gyűlöltem – jajj – akkor mindenkit
Gyűlöltem anyámat, mert árván elhagyott
És az Istent is, mert ő vette el tőlem
Meg az új mostohát, kit helyette adott

Pedig az új anyám, dehogy volt mostoha!
Mintha ő szült volna, úgy szeretett engem
Ha rossz voltam vele, nem árult el soha
Mint egy édesanya, úgy tűrt mindent csendben

Másképp látom már, hogy közeleg a hatvan
Gyerekfejjel mindent nagyon rosszul hittem
Haragudtam, pedig mindent tőlük kaptam
Bocsássa meg mindkét anyám, meg az Isten






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.