Idegen

Az elválás drótkerítésébe
akad ruhád bőröd
felsebzett válladból felejtés szivárog
többé nem gondolsz
az átaludt nappalokra
mikor az éjszakában bolyongva
az aszfaltra rajzoltuk kezdőbetűinket
már tudod anélkül mész tovább
hogy a szobánkban elhelyezett
akvárium halait
szabadon engedd a város pocsojáiban
az ablakot sem viszed magaddal
melyen annyiszor néztük
ahogy a szemközti házaspár
papírrepülőket índít útnak a reggelbe
csak a tapéta foltjait hagyod itt
melyeket ceruzával rajzolok körbe
hogy akkor is lássalak
mikor egy idegen lakás ajtaját
zárod be magad után
és egy idegen ágyban
idegen férfi mellett
gondolsz a bélyegekre







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.