… amit a kisfiú néz

(a kisfiúnak aki csak állt és nézett, miközben sehol nem volt)


ülök egy kövön a kisdombon az
úttest mellett,
lustán szürke macska bújik elő
kerítés alól szétnéz pillanatra gondosan,
majd hirtelen át és tova be szemközti
kerítés alatt,
te felmászol a fára -mondtad s én hogy jó,
akkor addig megírom a kisfiús verset, ami persze
nem vers, és már úgyis
délelőtt óta bennem van,
hol? -kerested s nevettünk, hát itt! -mondom,
te azt nem láthatod,
zöld-lilaselyemnyakú fekete galambok
aszfalton fekete eper felé igyekeznek
lassú büszke léptek,
autóhangra gyorsan fölröppennek.
te és madarak ott fenn együtt csipegettek,
míg eltűnsz bokrok közt én nézelődöm,
fel oda messze túlra,
keresve vajon a kisfiú most hol melyik
dombon üldögélhet,
vágtat valahová el
szélsodorta kerékpárján.
alighogy így,
jobbról kerékpáros fiúk zúgnak el
mellettem sisakban, közvetlen fül-
magasságban szárnycsapkodás,
balra kutya ugat, előttem cicanyaf’,
jobbra mindenfelé hangzás.
balról fel autó, motor,
még több autó,
előttem kilátni félbudára.
nemsokára gyerekhang, feltűnik egy
kislány és apuka, kezében bicikli,
kisfiú arca sehol.
te lejössz a fáról, csupa fekete
szájjal kézzel körömmel, nevetünk azt hiszem.
te kérded hogy a szám is...
továbbmegyünk, óriási játszótér a dombon,
fákkal napozóval, odébb
hintázom. körülöttem apró gyerekek fiatal szülőkkel,
meg két nagyobb, leány és fiú, szemüveges nagyapa.
behunyom szemem, úgy száguldok,
hagyom hogy szél járjon.
néha felnézek, le vagy oldalt,
te újságot olvasol, nem nézel.
egy-egy szülő titokban figyel,
nincs sok ember,
gyerekek. így szeretem amikor csak
egyedül.
hogy akkor senki, én és hinta.
mindig eszembe jut, úgy félek hogy egyszer
hinta ki, végtelen. ilyenkor gyorsan ver szív,
és jó hogy gyerek és szülő, s hogy te is valahol
és akkor vissza,
továbbmegyünk, tisztást keresünk magunknak.
én hogy az írás tovább, te újságok,
mindig kivágod azt ami engem érdekelhet.
mostanában inkábbcsak versek
aztán egy pad, fa, madarak, te vissza, én írás, te olvasás, nap, felhő, hinta, tovább-
fel madarak pad…….. haza, mindig egyformán.
néha hozzámérsz, én többször,
kezünk más, egymás,
a semmi fölöttünk,
és amit a kisfiú néz.

(2007 06 17)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.