A kisfiú a felhõ és a föld
Emlékül a kisfiúnak, aki
felhőből mászott le egy
létrán olyan messziség-
ből ide a földre, hogy
legalább 20 évébe tellett,
ha nem több, míg a
domb tetejével érint-
hette lábát.
Haladt haladt a kisfiú aki
már felnőtt, itt a föl-
dön bokortól fáig,
fától bokorig, és
keresett keresett vala-
mit amit onnan fentről
akkoriban nézett.
De közben a 20 év
sokmindent eltűnte-
tett, megváltoztatott és
sokmindent teremtett
itt a földön.
Azóta is bolyong a kisfiú hogy
meglelje amit ott fenn tekin-
tetében nem felejtett.
Azonban párhuzamosan ebben az i-
dőben volt egy leány, aki
innen a földről kinézett ma-
gának egy felhőt, ahonnan le-
mászni látott egy kisfiút.
Figyelte-figyelte éveken át,
szem elől percre sem tévesztette.
Viszont a fiú mire leért olyan
szép szál legény lett,
a leány meg hiába nézte ma-
gát a tükörben,
az nem mutatott mást, mint
valóságot, hogy bizony eljárt
az idő fölötte.
Visszabújt sziklába felejt-
kezett sötét lakába,
nem nézett többé szemével a
szép szál fiúra.
Titokban kívánta remélte, s
imádkozott érte, hogy a fiú
békéjét álmát egy szép
leányban meglelje.
(2007 06 17)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
