A mókuslány és a többiek

         (Harcban a hittérítővel ciklus)


Vissza csuhás!
Körömön belülre
ne lépjen misszionárius!

Tételesen fogom megindokolni
- már a közeljövőben -
miért elképzelhetetlen, hogy
a közelembe jöjj.

Szeretsz, csuhás?
Hazudsz!
Mert oly sok a hazug szeretet.
Épp a legfontosabb része hiányzik:
az együttérzés!

Pedig enélkül a szeretet
csak elvárás meg csüggés,
nyűgös aggodalom.

Miért? Ne szólj!
Magamban keresem a választ,
és inkább egy mesét mondok el.

Kis Mókus, a médiaművész
egy nap verseket küldött
a Költői Körnek.

Szabad lélegzetvétellel tagolt
kis „semmik” voltak ezek
a mindenről,
amelyben az ember
csakis Kis Mókus lehet,
egy olyan ágon
amelyet a szél ráz,
és a kicsi mókus mind
a tíz körmével kapaszkodik,
kapaszkodik,
de egyszer fent, másszor lent.
Erről szól a mókusélet, és...

ezen én elgondolkodtam!

Mert én sokkal robosztusabb
vagyok, a totemállatom
a borz.
Vagy valami kutya-medve
félvér. Hiéna! Bármily visszatetsző
ez a köztudatban!
- Falanxban verik el az oroszlánt
a hústól: s ez már-már
emberi!

Mégis átéreztem
milyen kis mókusnak lenni,
mert majdnem olyan az,
mint a kis hiéna élet.
0tt az emlő,
meg itt is az emlő,
és valaki felnő
- s van aki
kis mókus marad.

De már jöttek is a többiek!
Meg szerették volna simogatni őt!
A Költői kar ott tolongott az Interneten,
egymást érték az üdvözlő sorok.
S valaki még a versei elemzéséhez
is hozzá fogott,
pedig senki se kérte...

S én láttam, hogy a kicsi mókus
örül,
örül,
örül de gyanút fogtam!
S figyelmesen megnézve a fotóját
úgy láttam: - fél!

- Ó nem lesz jó vége...!
- mondtam a többieknek a monitoron át
de nem hallotta senki!

- Együttérzést! Együttérzést! Együttérzést!
- mondtam, a képernyőnek.

Hiába.

Nyugtalanul
járkálni kezdtem, sőt,
felolvastam Rilkét:

"Amíg fiatal volt, szerette a ház egész népe.
Növekedett, nem tudott másról és megszokta
a szívük puhaságát mert gyermek volt.
De fiú korában le akarta vetni a szokásait.
Nem mondhatta volna meg, de ha egész nap
odakint kószált s már a kutyákat se kívánta
ez azért történt, mert ezek is szerették.
Mert figyelt a szemük és részvét csillogott benne,
várakozás és aggodalom.
S mert előttük sem tehetett semmit
örvendeztetés vagy keserítés nélkül".

- A szeretet! A szeretet! A szeretet?

Nos nézzük, hová vezet a szeretet
együttérzés nélkül.

Amikor a Költői kar Kis Mókus körül
tolongott, hogy mindenki de mind a két
kezével megsimogassa,
már éreztem: - FÉL!
De rajtam kívül nem érezte senki,
csak szerették
és szerették
- pedig az asztal alá bújt -,
de oda is utána nyúltak.
Aztán az ágy alá, meg
a szekrény mögé is!

Jaj! Jaj! Jaj! Jaj!
Már tudtam, baj lesz!
Mert végül a kicsi mókus
karmolt és harapott.

És egyszercsak megszületett az együttérzés:

A S Z É G Y E N ! ! !

Érted, Csuhás?!

Együttérzést!!! Együttérzést!!! Együttérzést!!

- Majd még folytatom!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.