A hazám....szabadon/kötötten

Pesten születtem fel is nőttem egyszer
Küzdöttem a porral, betonnal, tömeggel
Tanultam míg tudtam, mindent mit lehetett
Ismerem a „dzsumbujt” utcákat, tereket

Tudom mit tisztelhetek a pesti emberekben
Odafűz a gyermekkorom, az első nagy szerelmem
Egyszer alul, máskor fenn izommal, vagy fejjel
Bírni kellett az iramot millió emberrel


Felnőtt ember nehezen kezd gyökeresen másba
Elköltöztem fél nap alatt  egy öreg tanyára
Repedések a házfalon, mint nagypapám ránca
Agyagos föld , üres jászól  bikák rozsdás lánca

Hatalmas föld, igazi zöld, illatozó szalma
Szerelmem lett ez a táj mintha szép lány volna
Esténként a sudár nyárfa altatót súg nékem
Itt élhessek itt halhassak  Istent arra kérem

--------------------------------------------------------------------------------------------------
Rím nélkül, szabad versként

Pesten születtem, tán hamar nőttem fel
Ott, hol a becsület is betyár
Mindent ami tanulható, elvettem magamnak
Utcák ólmos porát nyelve enyém lett a város
Láttam kinek csak italra telik, de azt is ki a csúcson él
Tisztátalan város , sok millió ember
Van kit tiszteltem ott  s ki szeretet érdemelt
Gyermekkorom világa, mindenével együtt
De nem sajnáltam megcsalni
Boldogan hagytam el...végleg

Városi mberként jöttem, erre a "vidékre"
Oda, hol valódi tér van és megfogható élet
Füvet látok beton helyett s élő hatalmas fákat
Kopott házam az idő marta
Elhagyott magányában mélán várt rám
S én örömmel ragasztottam mély sebeit két kezemmel

Itthon vagyok végre





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.