rózsaszín köpeny, csizma


végigmegy a kislány kavicsokon lépked
elé áll egy bácsi: hováhová kislány ilyen nagy rengetegben
csak a nagymamámhoz viszek neki epret
bácsi nem tudja? hová visz a …
gyere kislány gyere megmutatom érted, nézd csak mennyi színes követ adok néked
bácsi bácsi mind szép de ott benn erdőmélyben vár engemet nagymamám finom ebéddel

ejnye leány ejnye, elérsz te még azzal, mutatok én néked annál érdekesebbet
nem kell bácsi nem kell de már akkor vitte, hóna alá kapta,
zsákját úgy rakta meg.
de a kislány akkor énekelni kezdett
sírás helyett varázslatot cselekedett
ahogy így száll az ének
bácsi fejéből pej paripás hintó kerekedett
reászállt a leány a pompás hintóra
s elmegyen véle nagymamája kicsi kunyhójába.


*emlékezvén Jankovics Marcellre, ki hajdanán jegyezte meg vizsgabíróként, bajsza alatt huncut mosolyra tekerőzvén (na nem pont így), hogy akkor ha átlátszófüles ilyen füles, akkor ő csakis disznó lehet. s lám, a végén kezet nyújtott, s odabiggyesztett egy jó mehetet. azóta persze nagyot fordult a világ, s nyuszi egyelőre nem csinált többé filmet.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.